Lépések a fenntarthatóság felé

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács és a Magyar Természetvédők Szövetsége közös szervezésében került megrendezésre szerdán az Aranytíz Kultúrházban a Lépések a fenntarthatóság felé (?) című műhelybeszélgetés.

Az eseményt dr. Farkas István nyitotta meg az MTVSZ részéről, aki rövid felvezetője után bemutatta a rendezvény előadóit.

Elsőként Bartus Gábor, az NFFT titkára kapott szót, aki elmondta, hogy a tanács ősszel fogja tájékoztatni az Országgyűlést a keretstratégia megvalósulása felé tett lépésekről. Először 2 éve készítettek ilyen jelentést, ami a 2013-2014-es évekre tekintett vissza, idén pedig a 2015-2016-os évekről készítik el beszámolójukat.

Ahhoz azonban hogy objektív képet alkothassanak, és a képviselők teljes képet kaphassanak, szükséges bevonni a folyamatba a szakembereken kívül a civil szervezeteket és magánszemélyeket is, akik saját tapasztalataikat, véleményüket is elmondhatják.

Ez is célja a rendezvénynek, hogy kötetlenül lehessen megvitatni a fenntarthatóság felé tett lépések és azok hatásait –pozitív vagy -negatív irányba. A végleges beszámolóba az elérhető statisztikák adatait, a kormányzat által készített jelentéseket és 7 különböző kutatási intézet tudományos szabályok szerint alkotott véleményezését is belefoglalják.

A második előadó Halmos Gergő volt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület képviseletében. Sajnos meglehetősen lesújtó adatokat közölt a jelenlévőkkel a hazai helyzetekről. 1999 óta a mezőgazdasági területekhez köthető madárfajok állománya 25-30%-kal csökkent. A madarak mellett más állatfajoknál, így például a mezei nyúlnál is ilyen mértékű csökkenés tapasztalható.

A 2005-2012 közötti csökkenés sebessége megegyezik a nyugati országban tapasztaltakkal.
Az is sok problémát vet fel, hogy a támogatható mezőgazdasági területek nagysága felére esett vissza a korábbiakhoz képest.

Éppen ezért rengeteg gazda felhagy a műveléssel. Kimutatták ugyanis, hogy sokan, 54%-a a gazdáknak a támogatások miatt vág bele csak a programba.
Halmos Gergő több statisztikát is ismertetett, amelyek azzal foglalkoznak, hogy hazánkban mely korosztály és milyen területen élő emberek fogékonyabbak leginkább a környezetvédelemre.

A kimutatások szerint leginkább a fővárosban élő emberek foglalkoznak a fenntarthatósággal, környezetevédelemmel. Sajnálatosnak tartja, hogy a civil szervezetek támogatása is lecsökkent, így a fennmaradásuk, a programjaik finanszírozása is nehézkessé vált.

A következő előadó, Jász Krisztina szociológus volt, aki tagja volt az NFFT-nek, jelenleg a Magyar Szegénységellenes Hálózat aktivistájaként tevékenykedik. Kiemelte, hogy az ember a nemzet legfontosabb erőforrása. Értékelni kell tehát, hogy az emberek mekkora része van kritikus állapotban illetve mekkora részüknek várható a következő években a kritikussá válása.

A legfrissebb adatok szerint a jövedelmi szegénység a társadalom 14,5%-át érinti, míg a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázata minden 4. magyart, azaz 26,3%-ot veszélyeztet.

Bár ez az adat 2013-ban még 31,8% volt, de a látszólagos javulást csupán a munkaintenzitásnövekedése eredményezte a közmunkaprogram következtében.

Jász Krisztina véleménye szerint azonban ez nem fenntartható intenzitás-növelő tényező.
Néhány megdöbbentő adat: a nagyon szűkös megélhetés 63,9 ezer Ft-ból lehetséges, míg a szűkös 85 ezer Ft-ból. A hivatalos átlagos nettó jövedelem 69 ezer Ft, minden 3. ember ez alatt a szint alatt él.

A gyermekszegénység kockázatának alakulása 2005-től fokozatosan emelkedik. 2007-2014 között 5,8%-os volt az emelkedés, az uniós átlagot jelentősen meghaladja. Szegénységi kockázatuk kétszerese a felnőttekéhez képest. 50 ezer gyermek napi szinten éhezik, míg 300 ezer gyermek heti többször van kitéve éhezésnek. Bár a kormány több gyermeknek biztosít ingyenes étkeztetést, de még így is sok gyermek van, akik nélkülöznek és számuk egyre növekszik.
Jász Krisztina előadásának második részében a regionális egyenlőtlenségeket vázolta fel. Amíg eddig Közép-Magyarország volt a húzó régió, és a GDP itt 58%-kal haladta meg az országos átlagot, addigra mára a Nyugat-Dunántúl régiója szépen felzárkózik. Fontosnak tartja, hogy az egynelőtlenségeket felszámolják, kiegyenlítsék.Szomorú adat, hogy az Unió régióit tekintve a 10 legszegényebb régióból 4 hazánkban található.
Gyorsul a népességcsökkenés is, míg a halandóság 4-5%-os emelkedést mutat. Az eltartottsági ráta 2,6%-kal növekedett 2012-2015 között. Amíg a várható élettartam az EU-ban átlagosan 81 év, addig hazánkban csupán 76 év, az 5. legrosszabb adat.

A korai halálozási ráta a kétszerese az uniós átlagnak, 411 fő/100 000 lakos.
Az oktatás helyzete is szomorú képet fest. A felsőfokú végzettségek tekintetében is elmaradunk az uniós számoktól, illetve a korai iskolaelhagyásra vonatkozó 10%-os kitűzött célt sem sikerül továbbra sem teljesítenünk.

Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola előadójaként a társadalmi erőforrásokat mutatta be.

Beszédében kiemelte az önazonosság, környezettudatosság, erkölcsösség, közösségi összetartozás, hagyomány -és értékörzés fontosságát. Elmondta, hogy amennyiben valós, rendszerszerű társadalmi változásokat akarunk elérni, akkor ez a válozás nem lehet konform cél.

Az utolsó előadó Dr. Baritz Sarolta Laura nővér volt szintén a Sapientia Főiskoláról. Ő a gazdasági erőforrásokat elemezte. Aláhúzta, hogy a fenntarthatóság alappillére az erkölcs kell legyen.

A két dimenziós, haszonszerzésre épülő jelenlegi gazdasági szemléletet fell kell váltsa a három dimenziós. Míg előbbinél a minél nagyobb profit a cél bármi áron, addig utóbbinál bekapcsolódnak az erkölcsi javak, úgymond keretezik a klasszikus gazdasági elveket. Amilyenek ugyanis az emberi értékrendek, olyanok lesznek a gazdaságiak is. Éppen ezért jól átható, hogy értékrendbeli paradigmaváltás szükségszerű.
Magyarország a 80-90-es években agrár nagyhatalom volt, a mezőgazdaság ekkor még 50%-átadta a hazai GDP-nek.

A mezőgazdasági termelésre jól működő konzerv-és élelmiszeripar épült. Mára mindez 3,5%-ra esett vissza. A földbirtokok koncentráltsága növekedett, míg a mezőgazdasági szervezetek száma csökkent. Versenyképesség és a hozzáadott érték szempontjából is Magyarország a közép-európai régió utolsó helyére került.

Adódik ez abból is, hogy kutatás-fejlesztésre, innovációra a GDP 1,378%-át fordítjuk, ami pontosan a fele annak, amit a németek fordítanak. Dr. Baritz Sarolta szerint a duális gazdaságot fell kellene, hogy váltsa a patrióta gazdaságpolitika. Előadása végén az elvándorlásról ejtett néhány szót: a statisztikák szerint 2014 elején 330 ezer magyar ember élt az EU különböző országaiban, ez a számjelenleg 400ezer felett van (KSH 2016). Minden 3. 15-29éves közötti fiatal tervezi, hogy külföldremegy tanulni, dolgozni. (Magyar Ifjúság Kutatás 2016) A gazdasági helyzet mellett a második leginkább emlegetett ok, amiért elhagyják az országot, az a jelenlegi fullasztó politikai légkör,a növekvő korrupció, és a szociális háló hiányosságai. Korrupció tekintetében az elmúlt 6 év legrosszabb eredményét produkáltuk, míg 2014-ben a 47. helyen álltunk, tavaly 2015-ben pedig az 50.-ek lettünk.
Az előadások után lehetőség nyílt 4 különböző témában szekcióbeszélgetéskre, ahol a jelenlévők elmondhatták nézeteiket, tapasztalataikat, véleményüket, illetve feltehették kérdéseiket.

Klocsko Katalin

 

 
 

Rovatok: